Ajánlólevél Barna Lászlónak, Igriczi Edittől és Igriczi Csabától (változtatás nélkül közölve)

…Írhatnánk most, hogy Laci olyan áááá, meg olyan úúúú, meg köszi, meg puszi, de az olyan sablon lenne, ami nem Ő. Mi sem átlagosat kaptunk, így mi sem olyan ajánlást szeretnénk adni. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, leírjuk a történetünket, mesénket…..- lehet hogy hosszabb és nem olyan frappáns, de szerintünk ezzel sokakban eloszlathatjuk a kételyeket, ami közvetett módon a legnagyobb segítség és legjobb hálakifejezés Laci számára…

Laci és az Igriczi házaspár
avagy milyen lény a ceremóniamuki

írta: A násznép és a címszereplők

műfaja: nász népmese

Edit és Csaba egy egyszerű kisvárosban éldegéltek. Mivel olyan nagyon szerették egymást elhatározták, hogy összeházasodnak és elkezdték szervezni az esküvőjüket. Megvolt az időpont, a terem, az anyakönyvvezető meg egy s más, de nem volt még meg….. az a Valaki… aki nem egy szereplési vágytól égő, rikoltozó, félpiás, bottal hadonászó, forintot hajszoló szép szál magyar, hanem Valaki aki a mesélő, míg ők a mesehősök. Valaki, aki szószóló, de nem rikkancs; kedves, de nem nyájas; vicces, de nem bohóc; pörög, de nem kapkod; határozott, de nem merev; erőteljes, de nem erőszakos; provokatív, de nem sértő. Kell, hogy legyen ott, mindenhol, de kapjanak tőle levegőt; legyen egyszerű, de ne együgyű; szóval, ne legyen se túl sok, se túl kevés. Ilyen csak a mesébe van- gondolták…

Egy napon- több hetes böngészés után– amikor Edit hazaért csillogó szempár fogadta, amely szempár a Csaba arcán csillogott és aki a következőt mondta:

– Találtam Valakit! – s mutatott egy honlapot a számítógép képernyőn.
– Ki az? ….Barna László, ceremóniamester- olvassa Edit. Az meg mi?- kérdi és közben olvas tovább magában.
– Én már elolvastam, de szerintem Ő lesz az, tudod aki jó lesz!- mondja a fiú.
– Tudom, értem! Akkor kérjünk ajánlatot!- vágta rá a lány.

Kértek ajánlatot, aludtak rá egyet és nagy rizikóvállalás mellett felfogadták a ceremóniamesterüket. Azért volt rizikós, mert „Edit és Csaba egy egyszerű kisvárosban éldegéltek.”- mint tudjátok, ahol az emberek az új dolgokat, ami a hagyományoktól eltér gyakran látatlanban elutasítják. Az meg, hogy  internetről ismeretség nélkül- úgy hogy a Mariska, meg a Juliska néni nem őt ajánlotta- még pénzt is fizettek valakinek, az meg pláne lutri …. így féltek, hogy esetleg balul is elsülhet a döntésük. Ráadásul, olyanról hogy ceremóniamester, eddig errefelé nem nagyon hallott az ember fia. Nem volt olyan nap, meg hét hogy eszükbe nem jutott volna, döntésük helyességén gondolkodni. Bíztak magukban….

Első találkozás…. felkerekedett a papa a mama szóval tele kocsi zötyögött Hódmezővásárhelyre Lacihoz, aki Budapestről éppen otthon volt.
Mindenkit érdekelt ez a fura lény: ceremóniamester. Gondolták, hogy 15 perc alatt lediktálják neki a neveket, meg hogy ki kicsoda, ő meg ír 10 oldalt és kész is lesz- ahogy már azelőtt volt rá példa vőfélyekkel. Ehelyett 2 óra kellemes rötyögős beszélgetés következett 5 perces jegyzetkészítéssel a végén. Akkora kő esett le a fiatalok szívéről, hogy a kocsi is gyorsabban ment hazafelé a teher elhagyása miatt.

Útközben véleménygyűjtés következett:

– Na milyen?- tették fel a kérdést a fiatalok.
Az első válasz mély csend volt.
Papa szólalt meg először: – Hát igen! Tényleg nem vőfély….manager típus.Mama: – És mikor jön terepszemlézni? Mi eljöttünk, Ő mikor fog?
Fiatalok: – Nem jön, azt mondta nincs rá szüksége!
Válasz: Hmm…. – Majd hazáig csend az autóban. (kb 2 óra hossza)

Húha! – gondolták a fiatalok- Ebből mi lesz?

“Menyasszony egyik nővér: – Ki ez az ember?
Menyasszony másik nővére: – Ez, ez, ez a, a ceremóniamuki vagy ki!”

Ezután jött a násznép beavatása a különös lény mivoltába:

– Ki lesz a vőfélyetek?- násznép kérdése esküvő előtt két héttel, minden nap, legalább 5 embertől….
– Nekünk olyan nem lesz! Ceremóniamesterünk lesz! Laci!
– Az meg mi?
– Ő Laci! Hosszú lenne elmagyarázni, majd meglátjátok! (Ja és mi sem tudjuk teljesen csak sejtjük…)

Esküvő napján: (Elhangzott párbeszédek!!!)

Barátnő: – Ki ez az öltönyös srác?
Menyasszony: Ő, Laci! Tudod ceremóniamester!
Barátnő: Aha, értem! Honnan jött?
Menyasszony: – Hódmezővásárhelyről, ill. Budapestről, hét közben ott dolgozik
Barátnő: – Jó messziről, közelebb nem volt? Mellesleg nős? Biztos nős!
Menyasszony: 

Menyasszony egyik nővér: – Ki ez az ember?
Menyasszony másik nővére: – Ez, ez, ez a, a ceremóniamuki vagy ki!
Menyasszony egyik nővér: – Ja, bocsi…azt most tudnom kéne, hogy ki?
Menyasszony másik nővére: – Ő az! Ez az ember a ceremóniamuki!

Videós: – Ő a ceremóniamester, akit mondtatok?
Ifjú pár: – Igen, miért?
Videós: – Tök jó fej a srác, nagyon durván nyomja! Már haverom!

Nagyi: – Kislyányom! Ez a fiú mióta barátotok?
Menyasszony: – Öm…Ma óta. Miért?
Nagyi: – Ő a társaság tagja, nem pedig felfogadtátok, igaz?
Menyasszony: – De, felfogadtuk, tudod az internetről, Ő ceremóniamester!
Nagyi: – Ilyet se láttam még! Honnan tud akkor ennyi mindent rólatok, ha jóformán idegen?
Menyasszony: – Ezt mi sem tudjuk teljesen! (Valószínű egy különös lény, akinek az agya egy információszivacs!  )

Fotós: – Én sok esküvőn voltam már, de ilyet, mint Lacival kapcsolatban, nem nagyon tapasztaltam. Annyira személyetekre szabott volt az összes megszólalása, amiket szó szerint sehol máshol nem lehet elsütni. A másik, ami nagyon tetszett, hogy mondat, hogy nem volt terepszemlén, de nagyon jól feltalálta magát! Általában engem szoktak folyamatosan kérdezni a vőfélyek, hogy mi hogy van, meg merre van, mert én ugye helybeli vagyok. Itt nem volt fejetlenség, mint már egy párszor ebből adódóan tapasztaltam…

Esküvő után:

Minden héten hívott minket valaki, hogy ezt néztétek a Facebook- on Laciról, azt láttátok itt- meg ott a neten Laciról. Kérdeztük miért? Hát nem is tudjátok mekkora menő ceremóniamesteretek volt? De tudjuk! Nekünk azonban nem azért volt menő, mert elegáns helyeken szerepel, előadásokat tart és ismert embereknek az esküvőjén van ott, hanem mert a mi esküvőnkön minden volt, amit mi akartunk, minden úgy volt, mint a Mi mesénkben és semmi nem volt, amit nem akartunk, kimaradt a boszi varázslata, meg a sárkány, meg a tojás, a vallatás és hasonló kínzások. Örülünk, hogy őt választottuk, és semmit nem csinálnánk másképp! Szeretettel ajánljuk mindenkinek a házas életet és azt, hogy ne féljetek attól, amitől mások félnek, amitől mi is féltünk. Ne hagyjátok magatokat semmiről, főleg Laciról lebeszélni, csak bízzatok magatokban!

Neked pedig Lagzigurunk, millió meg egy értékes barát szerzését, több ezer szuper hangulatú esküvőt kívánunk, valamint azt, hogy a munkád minden percét úgy élvezd, ahogyan eddig, még sok-sok évtizeden át!

Edit és Csaba