Kedves Laci!
2012. 12. 28-án, pénteken volt az esküvőnk, és Te nagyon sokkal hozzájárultál ahhoz, hogy ez egy nagyon boldog emlékként szerepeljen az életünkben.

Mi azok közé a párok közé tartoztunk, akik annyira nem szerettünk volna nagy „felhajtást”, hogy már-már azon gondolkoztunk, hogy nem is lesz lakodalom, csak két tanúval megkötjük a házasságot.

esküvő, ceremóniamester. lakodalom Hódmezővásárhely

Aztán végig gondoltuk, hogy hány embert megsértenék, esetleg megbántanánk azzal, ha nem lenne részese ennek az eseménynek, és úgy döntöttünk mindenképpen kell egy vacsora.

Viszont nagyon izgultunk a szerepléstől és attól, hogy mi leszünk a középpontban.

A Te munkásságod nem volt ismeretlen a számunkra, hiszen 3 évvel korábban húgoméknál, 1 évvel korábban pedig unokahúgoméknál is Te láttad el a ceremóniamesteri feladatokat.

“Ez persze csak úgy valósulhatott meg, hogy Te sokat készültél, illetve különleges tehetséggel, érzékkel megáldva, ha menet közben beszélgettél rokonnal, baráttal, már a beszélgetéskor elhangzott vicces dolgokat is beépítetted a következő beszédedbe.”

Már húgomék esküvőjét követően sem volt kérdés számunkra az, hogy ha valamikor összeházasodunk, azt szeretnénk, hogy nálunk is Te legyél ezen a poszton. Ott én (a mostani menyasszony) voltam a tanú, és emlékszem, hogy akkor is nagyon izgultam, de Te rendkívül megnyugtató voltál számomra. Valahogy olyan nyugodt és határozott voltál, hogy ez szinte „átragadt” rám.

Olyan jó volt, hogy mindig tudtam, hogy mi fog következni, és az kit és milyen mértékben fog érinteni. Mindezt persze úgy, hogy egyáltalán nem kellett izgulni, mert minden előre végiggondolt volt, mindenre bőven maradt idő, az esetleges váratlan eseményeket pedig gyorsan megoldottad. „Normális” hangon szóltál az emberekhez, nem a vőfélyektől korábban megszokott „kiabálós” stílusban, de mégis úgy, hogy ezt is mindenki hallotta. Nem voltál túl sok, nem Rólad szólt az est, de amikor beszéltél, nagyon humoros volt, rendkívül jól szórakoztunk.

Amikor odáig jutottunk, hogy a kis létszámúra tervezett vacsora, végül mégis 70 fősre növekedett, láttuk, hogy ez csak úgy fog működni, ha valaki irányítja az eseményeket, segít tájékoztatni a tudnivalókról a vendégeket.

Minden úgy alakult (vagy még jobban), mint amire számítottunk. Előre szépen végigbeszéltük a forgatókönyvet, így mindenki tudta, hogy az események hogyan követik majd egymást, és kiválóan irányítottad végig az egészet. Mivel jeleztük, hogy nem szeretnénk szerepelni, nem erőltetted, hogy törjünk kalácsot stb., mégis a középpontban lehettünk anélkül, hogy a klasszikus menyasszony-vőlegény játékokat el kellett volna játszanunk.

Amikor ki kellett „tölteni” az időt beszéddel, olyan dolgokról beszéltél, melyek minden jelen lévőt érdekeltek, és annyira rólunk szóltak, hogy a jelen lévők azt hihették: valamilyen családtag vagy. Ez persze csak úgy valósulhatott meg, hogy Te sokat készültél, illetve különleges tehetséggel, érzékkel megáldva, ha menet közben beszélgettél rokonnal, baráttal, már a beszélgetéskor elhangzott vicces dolgokat is beépítetted a következő beszédedbe.

A mi esküvőnkön a két korábbi családi esküvő szereplői már egy-egy új kis családtaggal voltak jelen, így személyesen is láthattad, hogy a közreműködéseddel köttetett házasságok hol tartanak. Az, hogy a vendégek közül így –nem csak az előzetes felkészüléseid miatt- sok mindenkit név szerint ismertél, és a beszédeidben megszólítottad Őket, még családiasabbá és egyedibbé tette az egészet.

Remélem, hogy hamarosan valamelyik családtagunk esküvőjén újra találkozunk, ahol továbbkövetheted családunk életét és ismét közösen élhetünk át egy nagyszerű eseményt.
Addig is minden jót kívánunk!
Kriszti és Gábor
Hódmezővásárhely
2012.12.28. péntek